|
|
|
|
| |
A klubban emlegetett légyről jutott eszembe:
Anyósom falusi konyhájában hagyományos légypapír lógott a lámpáról. Csaba fiam (7-8 éves lehetett) kézzel fogdosta össze a legyeket, és egyenként dobálta fel őket a ragacsra. Mindegyiknél megjegyezte:
-Hadd örüljön a Nagymama!
 |
|
|
|
|
| Hayna
|
( #28 ) 2010-07-21 08:50:28
|
|
|
|
| |
A 4 éves Balázs megkérdezi:
- Anya, ha én megnövök Bálintra, akkor is Balázs leszek?
Csattanó:
Balázst ugyanazok a pedagógusok tanították, mint 3 évvel előtte Bálintot. Mindegyik Bálintnak szólította... |
|
|
|
|
| Hayna
|
( #27 ) 2010-07-21 08:47:12
|
|
|
|
| |
A 3 éves Gábor homloka éppen az ebédlőasztal széléig ért. Neki is futott, lévén mozgékony és szeleburdi gyerkőc. Gondolkodott egy darabig, hogy sírjon-e, aztán inkább elkezdte verni az asztalt (már akkor is! )
- Cúnya asztal, megütött!
Mire az apja:
- Az asztal ment neked, Gáborka?
- Igenis nekemment! Van lába, nem? |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Az öcsém kislánya imád fürdeni.
A következőt mondta: "Annyira kívánom ezt a vizet, hogy összefutott a nyál a hátamon"
Ugyanő bújócskázáskor: " Én elbújok, te meg elhunysz"
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Csaba fiamnak 4 éves korában csúnya hólyaghurutja volt. Mikor újra mehetett oviba, kérdezték:
-Csabika, mi bajod volt?
-Hólyagkuruttyom volt! |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Egykori nagycsaládos táborozásunkkor történt a következő eset.
Kirándulásból tért haza a csapat, én "otthon" főztem. Az akkor 4 éves Viola (ma már anyuka) lelkendezve futott egy rozsdás patkóval: "Kati néni, Kati néni, LÓCIPŐT találtunk! |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
"Csicskaavatás" az iskolai vándortáborban:
A feladatom: ébreszteni az újoncokat. A feladat: Rolandot elrabolta a Viet-Kong, meg kell keresni az éjszakai erdő közepén.
Ébresztem a "kicsiket", köztük a saját kisfiamat:
"-Ébredj, Levike, Rolikát elrabolta a Viet-Kong!"
Mire Levike:
"-Ha elvitték, biztos kell nekik!"
És ezzel nyugisan alszik tovább.
|
|
|
|
|
| Gaia
|
( #22 ) 2010-04-28 19:38:11
|
|
|
|
| |
Két éve történt, magyar nyelv javítóvizsgán.
A 6. sztályos fiúcskának kellett 5-5 "j" és "ly" szót írnia. Ez utóbbinál három után megállt a tudomány. Magyaros kolleganőm segíteni akart, mondta írja le igazgató bácsi nevét, aki Mihály névre hallgat egyébként.
A gyermek szeme felcsillant, és boldogan leírta: Lalyos. |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Most látom, ezt már Álmos-napon beírtam! |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Tas névnapról jutott eszembe egy ismerősöm fia. Nem emlékszem, hány éves volt, óvodás, vagy kisiskolás. Nagyokat ásított az orvosi rendelőben, a doktor néni megkérdezte:
-Álmos vagy?
-Nem, Tas vagyok. |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Eszembe jutott egy aranyos sztori:
Középső fiam pár hónapos volt, így a nagyobbikkal az apja ment el csizmát venni. Vettek is egy akkor nagyon menő hótaposót. Pár nap múlva hallom kintről (nagy udvarunk volt) a szomszéd néni hangját:
- Csabika, miért csoszogsz? Emeld fel a lábad!
- De akkor leesik a csizmám!
Gyerek be, csizma le, belebújok, hát a 39-es lában kényelmesen elfér benne.
- Kisfiam, hát miért nem mondtad Apádnak, hogy nagy?
- Mert úgy tetszett, és féltem, hogy nincs kisebb!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Középső gyermekem kiskorában (és csodálatos módon kamaszként is) nagyon szerette a zenés operett-, musicalfilmeket. Már szakmunkástanuló volt, akkor is végignézte velem a Mágnás Miskát, Csárdáskirálynőt, stb.
4-5 éves lehetett, mikor -nem először- megnéztük a Bob herceget. Mikor felhangzott az "Érted eped a szívem..." kezdetű dal, Péterkém izgatottan kiabálta:
-Hallod, Anyu? Már mondja a csalogató-nótát! |
|
|
|
|
| Atia
|
( #17 ) 2010-03-10 11:25:35
|
|
|
|
| |
-Kisfiam, mint a gyerekek általában, szereti a reklámokat nézni és idézni . Az Unicum csak pozitívan szlogen nála így hangzott : Punikum, csak pozítívan
-Újabban sok választási hírdetés látható. Az egyiken az az úriember látható aki levágatta a trendi kis szakállát . Amikor a férjem meglátja mindig megjegyzi, hogy itt ez a majom. Bandikám, a kisfiam a minap így szólt : Ott megy át a hídon a Majom bácsi
-Olyan két éve pedig megkérdezte tőlem, hogy "anya ! mi az a Gyurcsány takaró ? (a Gyurcsány takarodj után )
Egyszer az anyukám ideges lett, és bevett nyugtatót. Persze Bandi egyszerre tudakolta, hogy mit csinál a Mama, aki elmagyarázta neki a gyerekek szintjén . Este pedig elmesélte, hogy a Mama "nyugicukrot" evett Azóta ha valaki ideges mindig mondjuk, hogy "nyugicukor"
Hát most ennyi jutott az eszembe
Szép napot mindenkinek :) Atia |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
| Jókedvnek nincs híja! |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
hát elég nehéz visszaemlékezni a nagyobbik lányom még 21 éves
egyik topik ilyen a másik olyan N egyformán jut az eszébe mindig az embernek ami volt, meg sokszor vannak az embernek problémái amik lenyomják ilyenkor nincs kedve írni sem. N mindig mennyiség számít inkább az hogy jó kedvvel legyen az a kevés is. |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Kicsi koromban nagyszüleimnél laktunk. Mamám egészen fiatalkorától asztmás volt, mindig arra tanítottak, hogy "a mama nem tud felvenni, beteg szegény". Egyszer Mama sikeresen kifuttatta a tejet, kicsúszott a száján: De hülye vagyok! Katika ezt is szépen megjegyezte.
Egyszer produkáltani akartak a szomszédok előtt:
-Mondd meg szépen, Katika, milyen a mama?
Mire én:
-Beteg szegény hülye!
(Lehet, hogy én is így járok az unokával??) |
|
|
|
|
| Gaia
|
( #13 ) 2010-03-07 19:13:13
|
|
|
|
| |
Ejnye Kati, ne keseredj el!
Gyerekek írták Istennek
- Jobb lenne, ha az ember nem jönne szét olyan könnyen. Rajtam 3 öltés van, és kaptam injekciót is.
- Nem gondoltam, hogy a narancssárga megy a lilához, amig kedden nem láttam a naplementét, amit Te készítettél. Klassz volt. |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Ha nagyon unalmas, hogy csak én szólok hozzá, az üzemeltető hozzájárulásával akár törölhetem is a topikot érdektelenség címszóval. |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Így kvízírás közben jutott eszembe ez a kis sztori:
Sok éven át gyerekeket táboroztattunk a helyi Nagycsaládos Egyesület keretében. Minden turnusban vendégünk volt két napig egy tapasztalt madarász barátunk, aki a szakszerűen, hálóval befogott madarakat megismertette a gyerekekkel. Egy ízben épp arról mesélt a gyerekeknek, hogyan építi fészkét a citromsármány, mikor a mi kotnyeles, enyhén szólva hiperaktív Ákosunk közbekiabált:
-És amikor kész van, beletojásol! |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Nem voltam már épp gyerek, de eszembe jutott egy gimis "aranyköpésem":
"Cromwell halála után még lord protector is volt" |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
| Azért ezt a kvízbe nem írom be! |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
részlet egy környezet dolgozatból név nélkül, csak az érdekesség kedvéért, nem saját.
Az Egerészölyv jellemzése:
"Egerésző öjv"
- szőrzet borítja
- 5-6 kicsinye van
- jó a hallása érzékeny füle mindent meghal
- fogai élesek
- szeme kiváló sötétben is nagyon jó
- szaglása kiváló
- tápláléka: bogarak és fűfélék
- gerinces
- emlős
- rejtőszíne van
.
Ez van |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Álmos névnapról jutott eszembe ez a sztori:
Ismerősünk Tas nevű fia 5-6 éves lehetett, mikor a gyerekorvosnál nagyon ásítozott. A doktornéni megkérdezte:
-Álmos vagy?
Mire ő:
-Nem, Tas vagyok. |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Na, az én Péter fiam nem volt ilyen disztingvált!
Kisiskolások voltak még, mikor a balatonedericsi strandon meglátott a közelben két monokinis (megjegyzem, igen dekoratív) hölgyet. Izgatottan kezdte rángatni a bátyját, közben ordított: "Odanézz, Csaba, csöcsös nő, csöcsös nő!" Alig tudtuk elhallgattatni, égtünk, mint a rongy! |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
A kisebbik lányom sikeresen felkapaszkodott az íróasztalra
és minden számára kedves állatot a "malac" névvel illette, megállt az íróasztal tetején és kezét kinyújtva elkezdte mondani a Frigyes nevű papagájnak, hogy Gyere Malac Gyere.
A "malac" a hülye ment is a lányom tenyerére aki azonnal megmarkolta ami csak azért érdekes mert én soha nem tudtam megfogni pedig annyira hozzám volt szokva, hogy nem tudtam tőle írni ha kint volt, mert vagy a papírt cakkozta ki vagy a ceruza hegyét pattintotta le ugyanis mindent kizárólag faceruzával írok (attól érzem jól magam) egyébként meg mindent elkövetett a "malac", hogy felhívja magára a figyelmet, beszélt is több mondatot
Nos a papagáj berepült a gyerek kezébe, 2 sec néma csend a gyerek is meg a "malac" is meglepődött aztán közös ordítás, bőgés stb.
azóta szlogen a családban: a "Gyere Malac Gyere" |
|
|
|
|
| Gaia
|
( #4 ) 2010-02-10 19:57:01
|
|
|
|
| |
Az unokaöcsém lehetett vagy 4 éves, amikor meglátott az újságban egy fedetlen keblű hölgyet.
Nézte egy darabig, majd megszólalt. - Nézd! A néni kitette a szívét! |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Legkisebbik sarjam 3-4 éves lehetett, mikor megütött. Úgy csináltam, mintha sírnék.
Ő: -Anyu, ne így sírjál!
Én: -Hát hogyan?
Ő: -Hogy folyjon a szemednek a nyála! |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
nagyobbik lányom mikor a torka fájt:
"Berekedt a köhögőm" |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Gondolom, mindenkinek vannak ezzel kapcsolatban emlékei, nekem legalábbis rengeteg.
Most gondolkodtam kérdéseken a tervezett kvízemhez, és eszembe jutott:
A legkisebbik sarjam óvodás korában a búbospacsirtát JÁRDÁNSZALADÓ-nak hívta. |
|
|
|
|
|
