|
|
|
|
| |
Karácsonyi ének
Most a legszebb a fenyő zöldje,
ezüst talpban félszegen várja,
lesz-e ma estére belőle
karácsony ékes, büszke fája.
Cukor, angyalhaj, színes lámpák,
kristálygömbök ékítik a fát,
kinn a csillagok muzsikálják
karácsony éje legszebb dalát.
S elindul a messzi homályból,
mit hiába kutat tudomány,
mindenkit megérint, elvarázsol
a meleg szeretetadomány.
Megkapja mindaz, aki kéri,
az is ki hit nélkül ténfereg
s tagadásában nem reméli
neki is jut égi szeretet.
Csilingelve, millió ajkon
zengve szól az éjféli ének,
ünnep van a hívő világon,
a lélekgyertyák mind fehérek.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Túrmezei Erzsébet:
Új hálaének
Új hálaének szálljon,
és zengjen drága hírt!
Légy áldott, szent karácsony,
hogy eljöttél megint!
Az égi gyermeket,
új énekszóval áldjuk,
és boldogan csodáljuk,
hogy Isten így szeret.
Nincs bánat, éj, sötétség:
napfényben járhatunk.
Ránk hinti égi fényét
Megváltó Jézusunk.
Ki sírna könnyeket,
ha béke, fény és élet
Őbenne mind a miénk lett,
ha Isten így szeret?!
Áldott, Szeretetteljes, Békés Karácsony!  |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Szép Szentestét mindenkinek!
Pár percet kaptam, békés, boldog Karácsonyt mindenkinek! |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Kedves az oldalt látogató játékosok, mindnyájatoknak Boldog Békés Karácsonyt Kívánok!!!
Köszönöm, hogy jelenlétetekkel értelmet adtatok az oldal létének!
KvízCity33 |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
| Jégvirág költözzön mindegyik ablakba, gőzölgő kalácsból jusson az asztalra. Legyen sok ajándék, szívemből kívánom, s hogy gazdagon, örömökben teljen a Karácsony! |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Karácsonyi történet.
Az angyalkák puha felhőpárnákon ültek, és hallgatták a főangyalt. Éppen a karácsony esti feladatokról volt szó. Nem mintha nem tudták volna, mi a feladatuk, de néha nem árt emlékeztetni őket sem, ilyentájt sokkal több dolguk akad, mint az év más időszakaiban.
Hipp és Hopp, a két jó barát most is egymás mellett ültek egy bárányfelhő szélén, úgy figyeltek az előadásra.
Pár pillanat múlva már apró szárnyak suhogása hallatszott; útra kelt a kis csapat. Hipp és Hopp ugyanazt a kis falut kapták feladatul az idén is, ahol tavaly is tevékenykedtek. A Bakony tetején trónolt a falu. Ezen a Karácsonyon hó borította a hegyet. A faluba vezető lejtős úton egy csapat gyerek szánkózott sikongatva. Csak egy kisfiú álldogált szomorúan, nézte a többiek vidám játékát. A két kis angyal közel ment, egészen a kisfiú feje fölé, hogy hallják a gondolatait.
- Hiába, nincs mit tenni, a régi szánkóm összetört, Apa pedig az idén nem tud újat venni, hiszen minden pénz kell arra, hogy tudjon enni adni nekünk. Milyen más volt minden, míg anya élt - gondolta a kisfiú.
Hipp és Hopp összenéztek. Nem kellett szót váltaniuk, már régen dolgoztak együtt. Szinte egyszerre pillantották meg a kislányt, aki egyedül kínlódva húzta a szánkóját felfelé az emelkedőn. Pár pillanat múlva már a kislány feje felett voltak. Ő csak annyit érzett ebből, mintha parányi madárszárny suhintotta volna meg az arcát. Körülpillantott, és meglátta a vágyakozva nézelődő kisfiút.
- Hahó, kisfiú, nem segítenél nekem húzni a szánkót? Utána lecsúszhatunk együtt, meglátod, milyen jól csúszik ez a szánkó. A Nagypapi készítette, még mikor az anyukám kicsi volt.
A kisfiú kipirosodott arccal futott a kislányhoz, most már együtt húzták a szánkót.
A két angyal még kicsit hallgatta a beszélgetésüket, de tovább kellett menniük. Sok feladatuk volt még aznap estére. A falu közepéről még visszanéztek, most már senki nem állt magányosan a többiek között.
- Vajon melyik lehet az ő házuk? - kérdezte Hipp.
- Úgy érzem, az a takaros, szép tiszta porta ott, a rozoga, szélhimbálta kapuval -felelte Hopp.
- Igazad lehet - felelte Hipp, és máris mindketten a ház fölé repültek.
Bepillantottak az ablakon. A takaros szobában egy anyuka éppen vacsorát főzött. Időnként megállt egy pillanatra, elmélázva fürkészett ki az ablakon. Szemeiben annyi szomorúság bujkált, még a két angyal szívét is megütötte. Azért a biztonság kedvéért belestek a szoba ablakán is. A cserépkályha mellett a hintaszékben idős apóka ringatta magát. Pápaszeme lecsúszott az orra hegyére, az újságja az ölében hevert.
- Ők azok, tévedés kizárva - gondolta Hipp és Hopp.
Éppen jókor érkeztek, az anya kitárta az ajtót, hogy Cirmit kiengedje a friss levegőre. A két angyal besuhant az ajtórésen. Picit megpihentek Apóka feje felett, aki felpillantott szundikálásából. Hosszabban időztek Anya feje felett. Itt kicsit nehezebb dolguk volt. Anya megint elgondolkozott, majd megszólalt:
- Apuska, gondoltam valamit. Már két éve magunkban karácsonyozunk. Nem jó ez így senkinek. A kislányt is sajnálom, hiányzik neki az apja. A ház körül is elkelne már a férfimunka. El kell eresztenem Gábort, már úgysem hozhatom vissza. A szomszéd is egyedül van két éve. Elnézem azt a kisfiút, olyan bánatos mindig. Neki is szüksége lenne az anyai gyöngédségre. Apuska, mit szólna hozzá, ha ma estére áthívnám a szomszédot a kisfiával együtt, azután majd meglátjuk.
Apóka hosszan vizsgálta a lánya arcát, mielőtt megszólalt.
- Én már régen gondoltam erre, de meg kellett várnom, amíg megérik benned az elhatározás. Tegyél úgy, lányom, ahogy mindenkinek a legjobb.
Ahogy mindenkinek a legjobb....Anya egy kabátot terített a hátára, és elindult a szomszéd ház felé. A kapuban összetalálkozott a lányával. Kéz a kézben ballagtak a szomszéd kisfiúval, összefogott kezükben a szánkó kötele. Anya megállt egy pillanatra, megsimogatta a kisfiú arcát.
- Eredjetek be, szívem. Mindjárt jön a papád is. Éppen most indulok, hogy áthívjam. Azt szeretném, ha nálunk töltenétek a Karácsony estét.
A kisfiú szemeiben alig látható örömfény villant fel. Nem szólt semmit, csak egy pillanatra odaszorította arcát a nő kötényéhez.
A két kis angyal összecsattintotta a tenyerét. Anya egy pillanatra felkapta a fejét, de mindjárt meg is rázta.
- Bolondság az egész, már képzelődöm is. Még ilyet! Mintha valaki tapsolt volna......
Hipp és Hopp máris indultak tovább, a többi már nem rájuk tartozik. Lassan sötétedni kezdett, a házak ablakán csillagszórók, gyertyák fénye világított ki. A levegőben mézeskalács illata terjengett.
- Nézd csak ott!- mondta Hopp.
A ház ablakai sötétek voltak, csak egy szobából szűrődött ki sápadt lámpafény. A szobában többen is voltak. Az ágyon idős anyóka feküdt. Mellkasa alig-alig emelkedett. A körülötte lévők a szemüket törölgették. Hipp és Hopp elszomorodott. Itt már nincs mit tenni. Az ő hatalmuk itt véget ér.
- Várj csak, valami eszembe jutott - mondta Hipp.
A résnyire nyitva hagyott ablakon át besuhantak a szobába, elhelyezkedtek Anyóka feje felett.
Anyóka kinyitotta a szemét. Körülnézett, egyenként megszemlélt minden arcot.
- Fáradt vagyok, gyerekek. Sok ez a 93 év, már csak pihenni szeretnék - mondta.
Aztán ismét lehunyta a szemét és álomba szenderült. Pici boldog mosollyal a szája sarkában indult az örök álmok birodalmába.
- Igen - gondolták a többiek - az nagyon sok. Tényleg pihennie kell most már, és elengedték.
Hipp és Hopp megilletődötten hagyták el a házat. Legyen bármekkora hatalma is az angyaloknak, itt többet nem tudtak segíteni.
A következő ház felett nem érezték a máskor megszokott meleget, ami a kémény füstjével száll a levegőbe. Azám, hisz nem is füstöl a kémény. A szobában két kis öreg kucorgott, kabátokba burkolózva.
- Hol lehet a fiunk? Nincs egy szem fa sem vágva, a szenünk is elfogyott. Megfagyunk így - gondolták.
Hipp és Hopp követték a gondolatok útját. Pár kilométere a falutól találták meg, akit kerestek. Elakadt a nagy hóban a teherautójával. Pedig sietett volna, a kocsi tüzelővel volt megrakva.
Haragudott magára, hogy az utolsó pillanatra hagyta a szüleiről való gondoskodást, és akkor most még ez is........Miért is nem jött két héttel ezelőtt, akkor még nem volt hó. De a munka.
Ugyan, ez csak üres kifogás, dorgálta meg magát mindjárt. Nincs az a munka, ami ne várna meg, amíg a szüleim+ről gondoskodok. Most mit gondolhatnak róla....
Hipp és Hopp úgy gondolták, mára elég volt a leckéből. Egyet suhintottak szárnyukkal, a hó felszállt a kerekek mellől a levegőbe, az autó kimozdult a hó fogságából.
A toronyban hat órát harangoztak éppen. A férfi, aki az újságjára borulva aludt az asztalnál, felkapta a fejét a harangszóra.
- Hat óra lenne már? Kész vagy a főzéssel? - fordult a feleségéhez.
- Kész, persze hogy kész, mindjárt gyertyagyújtás- mondta az asszony.
- Akkor pakold be amit főztél, a nagy táskába , öltöztesd fel a gyerekeket melegen, én addig előhozom a kocsit. Átmegyünk anyádékhoz.
- De hát éppen Te nem akartál.....mondta reménykedéssel a hangjában az asszony.
- Most meg akarok, és erről nincs mit beszélni.
- De hát mi történt, semmit sem értek? - kérdezte, de a keze közben sebesen járt, nehogy a férje még meggondolja magát.
- Valami furcsát álmodtam. Szamárság, egy felnőtt nem hisz az ilyesmiben, de azért mégis furcsa....Angyalok.....Hipp és Hopp...... Bolondság az egész! De ettől függetlenül, nem akarom még egyszer azt a hibát elkövetni, amit elkövettem a saját szüleimmel. Haragnak nincs helye a családban. Talán anyádék szívesen látnak majd.
- Abban egészen biztos lehetsz - mondta az asszony kicsit rekedten. Abban egészen biztos lehetsz.
Pillanatok alatt készen lett mindenki. Amikor az asszony ült be a kocsiba a férje mellé, mintha valami végigsimította volna az arcát. Pár másodpercig mintha gyöngyöző kacagást hallott volna a hóesésen át.
|
|
|
|
|
| Kenéz
|
( #34 ) 2009-12-16 07:19:55
|
|
|
|
| |
Ady Endre:
A Jézuska tiszteletére
A született Jézus,
Ez igézetes gyermek,
Áldja meg azokat,
Kik a szívünkbe vernek
Mérges szuronyokat.
Áldassanak bennünk
A kifeslett vér-rózsák:
Bánat, kín, szenvedés,
Mert Jézus volt a Jóság
S a nagy, szent türelem.
Csengessünk csengőkkel,
Szeressünk szeretettel,
Örüljünk, ha sírunk,
Ha ránk tör minden ember
S ha álul bántatunk.
A született Jézus
Született így s kívánta,
Hogy ez legyen az üdv:
Minden hívság kihányva
Életünk gömbiből.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
József Attila:
BETLEHEMI KIRÁLYOK
Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!
Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
úgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.
Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.
Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!
1929. december |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Szállást keres a szent család
Szállást keres a szent család,
de senki sincs, ki helyet ád,
nincsen, aki befogadja
ki égnek s földnek az ura.
Az idő is későre jár,
a madár is fészkére száll.
Csak a Szent Szűz jár hiába
Betlehemnek városába.
Legalább ti jó emberek,
fogadjátok e kisdedet!
Házatokba boldogság száll,
Ha betér az égi Király.
Ne sírj tovább Szűz Mária
ne menjetek ma máshova!
Szállásunkat mi megosztjuk,
kis Jézuskát befogadjuk.
Adjon Isten jó éjszakát.
Küldje hozzánk őrangyalát.
Terjessze ránk szent áldását.
Köszöntsük a Szűz Máriát!
Köszöntsük a Szűz Máriát,
Vele együtt az ő szent fiát!
Jézus, Mária szent neve,
Legyen nekünk örömünkre!
Íme, feltünt a fényes nap,
Fölkel-e még nekünk holnap?
Míg számadásom nem egész,
Nem vagyok még az útra kész.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Ezt minden Karácsony körül jó olvasni:
ADY ENDRE
KARÁCSONY
I.
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme sugna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
II.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
III.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomoru útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra... |
|
|
|
|
| Kenéz
|
( #30 ) 2009-12-15 03:56:44
|
|
|
|
| |
Wass Albert:
Karácsonyi versek II.
Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!
Karácsony készűl, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!
Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
Belőle az Isten szeme
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok hát emberek,
Titeket keres a szeme!
Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.
Mert rút a világ, fekete.
Vak gyűlölettől fekete.
Vak, mint az emberek szeme:
az égig sem látnak vele.
Pedig az égből lefele
porzik már Isten szekere!
Minden csillag egy kereke,
ezeregy angyal száll vele,
az Isten maga száll vele
és csillagtükröt nyujt felénk,
mesetükröt, a keze.
Szent tükrébe végre egyszer
Pillantsatok tiszta szemmel,
tiszta szemmel, Istenszemmel
milyen szép is minden ember!
Minden ember szépségtenger
s mint a tenger csillagszemmel
telve vagytok szeretettel...!
Tagadjátok...? Restellitek...?
Elfordulnak fejeitek...?
Megvakultak szemeitek...?
Szépségteket, jóságtokat
nem érzitek, nem hiszitek...?
Csillaggyertyák fénye mellett
Isten elé nem viszitek...?
Akkor bizony rútak vagytok,
szégenyek és vakok vagytok,
ha szépek lenni nem akartok.
De még így is, szegényen is,
rútan, vakon, mégis, mégis
Isten gyermekei vagytok!
Rátok süti fényes szemét,
elindítja fényszekerét,
jó emberek játékszerét.
Milyen kár, hogy áldó kezét
nem érzitek, nem nézitek
s nem hiszitek már a mesét.
A rút világnak gondja van,
minden embernek gondja van,
a sok angyalnak mind gondja van
s az Istennek is gondja van,
mert mindenekre gondja van.
S így múlik el a szép s a jó
az ember mellől, nyomtalan.
1946
|
|
|
|
|
| Éósz
|
( #29 ) 2009-12-14 19:31:48
|
|
|
|
| |
Juhász Gyula:
Rorate
A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.
A gyertyák rendre gyúlnak,
A minisztráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.
Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifju pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.
Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!
|
|
|
|
|
| Gaia
|
( #28 ) 2009-12-14 18:50:25
|
|
|
|
| |
Juhász Gyula:
Karácsony felé
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
...Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
...És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
1902
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
| "Közelőzik" a Karácsony remélem addigra meglesz a képtár. |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Tóth Árpád:
Karácsonyi emlék
Itt volt, elment a szép karácsony,
S amíg itt volt, jó koszton éltünk,
Cukron, fügén, mákos kalácson.
Hozott diót, mogyorót, smukkot,
Új százkoronás is volt nála,
De erről alig szólt egy kukkot.
Hogy a pénzügy is derűt öltsön,
Adott az osztrák - magyar banknak
Húsz koronát - aranyban! - kölcsön.
És hozott új választó-listát.
Mely szerint csak Lukács szavazhat,
S megválaszthatja Tisza Pistát.
A Béke is, e bús egyénke,
Jött volna vele, ám egy hídon
A strázsa belelőtt szegénybe.
Örült Prohászka is Prizrendbe,
Az udvarias szerb kormánytól
Egy sérvkötőt kapott prezentbe.
Szóval a karácsony sok kincsét
Megkaptuk és ami a legfőbb,
Megszűnt a fűtőanyag-inség.
Ez üdvöt zengem el ma számmal:
Egész télen fűthetünk majd
Egy-egy dús - karácsonyi számmal!
|
|
|
|
|
| Szapphó
|
( #25 ) 2008-12-25 21:50:51
|
|
|
|
| |
Nagyon boldog karácsonyt kívánok én is minden Kvízcity33 játékosnak és boldog új esztendőt is! Az új évre készülök egy Ady Endre kvízzel, szóval ne lazsáljatok, olvasgassatok sok Adyt!
Szeretettel:
Szapphó |
|
|
|
|
| janosd
|
( #24 ) 2008-12-25 14:47:59
|
|
|
|
| |
Gáborkám, amit írtál: teljesen egyetértek vele! De leginkább azzal a gondlatoddal, hogy "egyre inkább a mindenki iránti megbékélésre törekszem". Bár mindenki így tenne, mennyivel jobb lenne ez a világ !!
Szeretettel üdvözöllek: János |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Szia János!
Remélem nem gondolod komolyan, hogy úgy értettem csak azért szert bennünket, mert fehér Karácsonyunk van!Azt tudjuk, hogy Isten, szeretet! Mi evangélikusok legalábbis ezt valljuk, és igyekszünk így élni. Az az érdekes, ahogy öregszem egyre inkább a mindenki iránti megbékélésre törekszem, nemcsak a családon belül, hanem a telje ismeretségi körömben. Mindig az vezérelt, akad-e egy legalább egy indok, xy mentségére, ha valami olyat tett amiért el kellett volna marasztalni. Általában találtam mindig....
Nagyon szép Karácsonyt kívánok a további időkre:Gábor |
|
|
|
|
| janosd
|
( #22 ) 2008-12-25 11:00:08
|
|
|
|
| |
Szia, Gábor!
Egyetértünk: szeret bennünket a Jó Isten! De nem onnan tudom, mert fehér Karácsonyunk van idén, hanem valami egészen másért. Aminek - sajnos - többnyire nem is teszünk eleget. Már sokszor gondolkodtam rajta: vajon az Ő türelme is végtelen?
Üdv. és további boldog ünnepeket: János |
|
|
|
|
| Gaia
|
( #21 ) 2008-12-25 09:38:11
|
|
|
|
| |
ÁLDOTT KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDEN JÁTÉKOSTÁRSUNKNAK.
Gaia |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Szeret bennünket a Jó Isten! Estére megérkezett a hó. Ha nem is nagy mennyiségben, d valójában fehér Karácsonyunk van idén!
Jó éjszakát mindenkinek és további szép ünnepeket! G: |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
MINDANNYIÓTOKNAK BOLDOG KARÁCSONYT!
kc.33 |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Minden kedves játékostárnak és az oldal megteremtőjének kívánok Áldott Békés Karácsonyt: Grainau(Kunszt Gábor)
Útravaló a mai napra:
Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek. (Tit 2,11) |
|
|
|
|
| janosd
|
( #17 ) 2008-12-24 16:14:43
|
|
|
|
| |
Nagyszerű, hogy itt vagyunk, nagyszerű, hogy KÖZÖSEN játszunk, holott ahányan vagyunk, annyi félének születtünk. Mégis örömünket leljük a játékban, egymásban. Ezt kívánom mindannyiunknak a Karácsonyi ünnepekre és az Újesztendőre ! Mert azt, hogy különbözők vagyunk, úgysem tudjuk megváltoztatni, de a célunk és egy közös, boldog közösség megteremtése itt, a Kvízcity33-ban, az mindannyiunk érdeke, célja. Békességben, egymás tiszteletében és segítésében, szeretetben.
Nagyon kellems, áldott karácsonyt és Boldog Újesztendőt Mindenkinek ! (boldogabbat, mint amilyen lesz...-))) |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Mécs László:
Karácsony
Mesével nagy gyermekszemedben megjöttél újra szent karácsony,
jöttél szívekbe sekrestyésnek: gyertyásan gyúljon az öröm.
És minden oltár átkot fáklyáz, ökölbe görbül a köröm,
vér csurran a karácsonyfákról, könny gömbölyül az új kalácson...
Naptámadattól naplenyugatig csendőrszurony feszül az égnek:
úgy tartják az álcsillagokkal kicifrált rongyos horizontot...
Hol most az angyal? Az, ki régen ez éjen békeszárnyat bontott?
Szuronyban szárny fennakadt és megfagyott ajkán az ének...
Magányom ablakán kinézek a Krisztus-éhes éjszakába,
a tél korán jött: kertem mélyén sok megfagyott virág-kísértet
bólint, és zörren hófödötten, és sírnak, hogy csak félig éltek...
A szél futkos füttyös bolondként, s rugdalja őket pajkos lába...
A kerten túl az utcamedre: ott hömpölyög a nagy kloáka:
árulkodóknak rothadt szíve (mint Sátán szennyes ürüléke)
gyűlölködés, gyalázat ömlik sötéten, jaj és nincsen vége
és árad mindent elborítóan a hosszú, a hosszú éjszakába...
A bűzös árban mélyen bujkál a jóság szűzi borzadálya
a tiszta szívek kagylójában, mint drága fényű gyöngyvetés...
Úgy mennék bujdosó búvárnak s hol gyöngyöt termel szenvedés,
mind összeszedném s Betlehembe vinném a három szent királlyal...
A nagy kloáka ködje kormos: tudom, feljöttél, mégse látszol
te Betlehembe hívó csillag! Úgy mennék, s merre, nem tudom...
A pásztorokkal, vándorokkal, együgyűekkel egyúton
csak mennék, míg elém virulna barmok között a játszi jászol.
És mondanám: parányi jászol! te sártekének legszebb virága,
mely tartod csöppnyi Jézusunkat, az égből csöppent tiszta mézet,
a csillagokba nőjj csodának! Nőjj szuggeráló szent igézet,
és csurgasd kelyhed édességét a mérgezett szívű világra!
És szólnék: Jézus, szent mosolygás, arany bárányka, Isten csókja,
gyöngécske harmatos kacsódat merítsd a bűzös kloákába:
s a rothadásból rózsák lesznek, bimbóz a száradt lelkek ága,
és földerül az Ember arca, és csókot hány a csillagokra...
Szurony már nem szúr emberhúsba, lehullanak minden börtönrácsok,
duruzsol mind hűlt kemence: muzsikál benne a szeretet!
Minden szegények melegszenek, és minden rongyos gyerekek
karácsonyfát, lovacskát kapnak és sohasemfogyó kalácsot...
Jézuska, Isten báránykája! csinálj csodát nekünk:
az égből dobd le a kicifrált sok csalfa fényű csillagot!
Csillag legyen kéklő szemecskéd, szíved szórjon ránk illatot
s az angyalajkról ellesett dal legyen testvéri énekünk! |
|
|
|
|
| Zsééé
|
( #15 ) 2008-12-23 12:02:44
|
|
|
|
| |
Ott kint zord hideg uralkodik már,
De szived mélyén a szeretet vár.
Megérint Téged a boldogság szele,
Újra itt van karácsony ünnepe.
A gyertya fénye meleget áraszt,
Betölti vele az egész szobádat.
A fenyőfán a diszes gömbök között
A nyugalom lelkedbe költözött.
Karácsony éjjelén egy kedves dallam,
A szivedbe oson lágyan halkan.
És fenn az égen apró csillagok,
Biztonságot hoznak, s pár csodás napot.
Úja itt van a legszebb ünnepünk,
Mikor mindenki énekel velünk.
De a legnagyobb kincs a szeretet,
Karácsony után is maradjon veletek.
Boldog Békés Karácsonyi Ünnepeket mindenkinek |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
HANS CHRISTIAN ANDERSEN: A KIS GYUFAÁRUS LÁNY
Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg se találta a szegény kislány.
Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényét összefogta: egy halom kénes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát se vettek tőle, és alamizsnát se adott neki senki: Éhesen és hidegtől reszketve vánszorgott tovább; szívszakasztó látvány volt szegény. Csillogó hópelyhek tapadtak szépen göndörödő, hosszú szőke hajára, de nem is gondolt vele.
Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás jó szaga áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, szilvesztereste. A szegény kis teremtésnek folyton csak ez járt az eszében.
Behúzódott egy zugba, egy kiszögellő ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, s az apja biztosan veréssel fogadná. Különben otthon se jobb, padlásszobájukban farkasordító hideg van, a tető hasadékain besüvít a szél, hiába tömték be szalmával meg ronggyal a nagyobb réseket.
Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz, s meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a kezét! Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét.
Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy érezte, mintha szép réztetejű, rézcsövű vaskályha előtt ülne - olyan jó volt nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is kinyújtotta, hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng, eltűnt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében.
Elővett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér terítővel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelán edények csillogtak rajta, s a közepén aszalt szilvával meg almával töltött sült liba illatozott. S ami a legcsodálatosabb volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdácsolva indult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal.
Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyörű szép karácsonyfát látott, még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag kereskedő szobájában, amikor belesett az üvegajtón. Ott ült a fa alatt, s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündöklő csillag lett belőle. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen.
- Valaki meghalt! - mondta a kislány; emlékezett rá, hogy a nagyanyja, az egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta "Valahányszor lehull egy csillag, egy lélek áll az isten színe elé."
Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt rég halott nagyanyja, és szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára.
- Nagyanyó! - kiáltott föl a kislány. - Nagyanyó, vigyél magaddal! Tudom, hogy itthagysz, ha a gyufa végigég, eltűnsz, mint a meleg kályha meg a sült liba, meg a gyönyörűséges szép karácsonyfa! Ne hagyj itt, nagyanyó!
És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomag gyufát, hogy marassza a kedves nagyanyót; a sok gyufa olyan fényességet árasztott, mintha a nap sütött volna. A nagyanyó sohasem volt ilyen szép, ilyen erős. Karjára emelte a kislányt, s felemelkedett vele; magasra, igen magasra, ahol nincs hideg, éhség, félelem, ahol csak öröm van és fényesség.
A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek új esztendő reggelén, körülötte egy halom gyufásskatulya és sok-sok elégett gyufaszál.
- Melegedni akart szegényke! - mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot. |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Babits Mihály: Karácsony elé, Inkának
Hát újra Karácsony elé
harangozom a szíveinket!
Tavaly, tavaly, emlékszel-e?
tavaly a Sors vetélt ki minket,
a Sors, a vén harangozó
s mint két harangnak nyelve, lengett
a láb, a vér, a szív, a szó,
a kéz, e lengő, bús ütő,
s a hír, e szakadós huzó,
s a csápos szem, s a vak tüdő,
mely levegő után liheg
és vár, mint hegyen téli tő.
Óh puszta tőkék, bús szivek!
Valami filozófiának,
vad újnak, vagy nyűtt réginek,
jó tán ez is, öröm vagy bánat,
de inkább vallás kell nekem.
Az évek árapálya támad
a régi lankás hegyeken.
Jer! Isten úr vetélt ki minket.
Óh jer, hitetlen gyermekem!
vigyük hozzá örömeinket!
Ma újra Karácsony elé
harangozom a szíveinket. |
|
|
|
|
| Gaia
|
( #12 ) 2008-12-22 18:00:59
|
|
|
|
| |
Kedves majek!
Üdvözöllek az oldalon és Békés, boldog ünnepeket kívánok!
Ismeretlen szerző:
Fehér Karácsony
Havazik, havazik...
Meg sem áll tavaszig.
Tán az egész világ
Hó alatt aluszik.
Hó alatt aluszik,
Pilláját se nyitja,
Hó alatt aluszik
Kertünkben a fűzfa.
Álmában barkát bont;
Csupa fehér bársony...
Azt hiszi tavasz van,
S itt van a karácsony.
Itt van a karácsony,
Most nyílik virága,
Hócsillagot bontott
Minden bokor ága.
Ünnepel a tél is;
Felöltözött szépen,
Kint sétál az utcán
Ünnepi fehérben.
Gaia |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
| www.youtube.com/watch?v=L0cWPaawV24 |
|
|
|
|
| majek
|
( #10 ) 2008-12-22 15:28:48
|
|
|
|
| |
Békés, boldog karácsony kívánok mindenkinek!
Medriczky Andor:
Karácsonyi pásztorének
Betlehemi kis jászolban
Isten fia jött közénk,
Megváltani minden embert
Gazdagot és a szegényt.
Szeretetet áraszt máris:
Kis kezét nyújtja felénk.
Betlehemi kis jászolhoz
Jöttek szegény pásztorok,
Angyalszózat hívta őket
Az istálló ragyogott.
S hoztak ami tellett tőlük:
Báránykát, juhászbotot.
Később jöttek a királyok
Ajándékkal gazdagon,
Tömjén, mirha és aranykincs
Csillog-villog a napon.
Mert király Ô, a kis Jézus,
Övé minden hatalom.
Most mi jöttünk, hazátlanok,
Legszegényebb hívei,
Vándorúton, kincsek nélkül
Szívünket kiönteni.
Kicsi Jézus segíts minket
Hinni, tűrni, küzdeni...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
Ezek szerint inkább ideillik, mostanában:
Ady Endre:
Karácsony - Harang csendül...
I.
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
II.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
III.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.
|
|
|
|
|
| woman
|
( #8 ) 2008-12-20 14:00:30
|
|
|
|
| |
Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!:)
Disda Jenő:
Itt van a szép karácsony
Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.
Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.
Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.
Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!
üdv: woman |
|
|
|
|
|
